Hálás vagyok, hogy élek. Hálás vagyok, hogy egészséges vagyok. Hálás vagyok, hogy szeretnek. Hálás vagyok, hogy szerethetek. Hálás vagyok a szüleimnek, (a)hogy felneveltek és az utamra engedtek. A gyerekkoromnak. Hálás a testvéremnek, akinek ezt még sosem mondtam el. Hálás vagyok a gyerekeimnek és annak, hogy tükröt tartanak nekem. Hogy láthattam/látom őket felcseperedni, hogy az életem meghatározó részei.

Hálás vagyok, hogy tudom honnan jöttem. Hálás azért is, hogy tudom hova tartok. Hálás vagyok, hogy sportol(hat)ok. Hálás vagyok az edzőimnek, akik a saját idejüket és tudásukat áldozták értem. Hálás vagyok a tanáraimnak ugyanezért. Igen, annak a tanáromnak is, aki egy hatodikos lelkes fiúnak az egész hétvégi szorgalmi feladatára kettest akart adni. Hálás a tanításoknak az „élet iskolájában”.

Hálás vagyok a barátaimnak, akik nélkül nem lennék az, aki vagyok. Hálás vagyok azoknak is, akik bármikor felbukkantak az életemben, majd el is tűntek. Akik szerettek. Akik bántottak. Mindannyian tanítottak.

Hálás vagyok, hogy van mit ennem, hogy van hol álomra hajtanom a fejemet. Hálás vagyok a szerelemnek. Hálás vagyok a szerelmemnek.

Hálás vagyok a NEWWAYDIET-nek. Hálás vagyok azoknak, akik velünk fogynak és új életet kapnak. Hálás vagyok, hogy együtt örülhetünk. Hálás vagyok, amikor Pati szótlanul – a telefonon üzenetet kapva pityeredik el valaki sikerén, én pedig némán lehetek részese egy újabb csodának.

Hálás vagyok, hogy írok. Hálás vagyok, hogy van, aki el is olvassa. Hálás vagyok, hogy épül egy közösség. Hálás vagyok a nyári táborokért és az elkövetkező programokért.

Hálás vagyok azoknak, akik szeretnek. Hálás vagyok azoknak, akik nem szeretnek, mert általuk erősödöm. Hálás vagyok a vidámságnak. Hálás vagyok a rosszkedvnek, mert nélküle nem tudnám milyen az előbbi…

Hálás vagyok, hogy jelen tud lenni bennem a hála érzése. Fontos.

Hálás vagyok a Hitnek… hogy rám talált annyi év keresgélés után… és hogy egyre erősödik.

Hálás vagyok, hogy ezeket sosem felejtem el…