Sosem késő

Életem első félmaratonját 2005-ben futottam Budapesten. Az egyik legnépszerűbb verseny szeptember elején. Túl voltam egy nagyobb fogyáson, amit akkor a sportolói múltam révén futással és minimál kajával (+éhezés) értem el. (Hol volt még akkor a NEWWAYDIET program?!?) Ennek megkoronázása volt ez az ominózus félmaraton. A rajtvonalnál a tömegben állva még nem gondoltam, hogy minden amit…

Details

Hála

Hálás vagyok, hogy élek. Hálás vagyok, hogy egészséges vagyok. Hálás vagyok, hogy szeretnek. Hálás vagyok, hogy szerethetek. Hálás vagyok a szüleimnek, (a)hogy felneveltek és az utamra engedtek. A gyerekkoromnak. Hálás a testvéremnek, akinek ezt még sosem mondtam el. Hálás vagyok a gyerekeimnek és annak, hogy tükröt tartanak nekem. Hogy láthattam/látom őket felcseperedni, hogy az életem…

Details

Elengedés

Évekig halogattam egy költözést. Tíz évig éltem egy olyan házban, ahol véget ért korábban valami, de mégsem tudtam eljönni onnan. Ott voltak a cuccaim, a bútoraim – mindennek helye volt, a kis biszbaszok a szekrényen, a képek a falon, a padláson megannyi emlék, limlom, kiselejtezett ruha, amihez azért emlékek is kötnek. Mert hogy lehetne kidobni…

Details

…tik-tak-tik-tak…

Mindannyiunk életében van két nagyon fontos dátum. Az egyiket elárulták már nekünk, a másikat azonban sosem tudjuk meg, hiszen az az utolsó szívdobbanásunkkal kopog be hozzánk. Születés és halál. Az előbbi egyre távolibb, noha nem is emlékszünk rá, de az idő egyre csak tolja el magunktól, hogy aztán megérkezzünk az utóbbihoz. De mikor? És mi…

Details