Életem első félmaratonját 2005-ben futottam Budapesten. Az egyik legnépszerűbb verseny szeptember elején. Túl voltam egy nagyobb fogyáson, amit akkor a sportolói múltam révén futással és minimál kajával (+éhezés) értem el. (Hol volt még akkor a NEWWAYDIET program?!?) Ennek megkoronázása volt ez az ominózus félmaraton. A rajtvonalnál a tömegben állva még nem gondoltam, hogy minden amit…
Hálás vagyok, hogy élek. Hálás vagyok, hogy egészséges vagyok. Hálás vagyok, hogy szeretnek. Hálás vagyok, hogy szerethetek. Hálás vagyok a szüleimnek, (a)hogy felneveltek és az utamra engedtek. A gyerekkoromnak. Hálás a testvéremnek, akinek ezt még sosem mondtam el. Hálás vagyok a gyerekeimnek és annak, hogy tükröt tartanak nekem. Hogy láthattam/látom őket felcseperedni, hogy az életem…
Évekig halogattam egy költözést. Tíz évig éltem egy olyan házban, ahol véget ért korábban valami, de mégsem tudtam eljönni onnan. Ott voltak a cuccaim, a bútoraim – mindennek helye volt, a kis biszbaszok a szekrényen, a képek a falon, a padláson megannyi emlék, limlom, kiselejtezett ruha, amihez azért emlékek is kötnek. Mert hogy lehetne kidobni…